A csörgőkígyók nagy veszélyt jelentenek a kaliforniai földimókusok számára, mivel gyakran elragadják, és felfalják a mókuskölyköket. Valószínűleg ez a fenyegetettség vezetett ahhoz, hogy a felnőtt mókusok kifejlesztettek egy sajátságos módszert, amivel jelzik a kígyónak, hogy nem adják meg magukat egykönnyen. A csörgőkígyók hőérzékelő képességük segítségével vadásznak. Ezt a fejükön található úgynevezett gödörszervek teszik lehetővé. A földimókusok ezt a hőérzékelést használják ki, és a hőmérséklet nyelvén kommunikálnak támadójukkal. Kis fúria Aaron Rundus, a Kalifornia Egyetem kutatója a természetben nevelkedett, frissen befogott földimókusokat helyezett csörgőkígyóval közös ketrecbe, és infrakamerával filmezte az eseményeket. Amint a mókus fenyegetően előre-hátra csapdosta a farkát, az egyre melegebb lett. Ez úgy valósulhatott meg, hogy a rágcsáló felborzolta a farkán a szőrt, így nagyobb bőrfelület vált szabaddá, másrészt valószínűleg kitágította a farok bőr alatti ereit. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a földimókus ezt a magatartást csörgőkígyó jelenlétében mutatta, bikakígyó esetén nem. A bikakígyónak ugyanis nincs gödörszerve, így hőérzékelése jóval kevésbé fejlett. Mindez arra utal, hogy a földimókus felismeri támadóját, és „személyre szabottan” reagál rá.
	www.mokuspele.gportal.hu